1.0Hajóablak a nagyvilágrahttps://hajoablak.cafeblog.huSeafalconhttps://hajoablak.cafeblog.hu/author/seafalcon/<img class="alignleft" src="https://hajoablak.cafeblog.hu/files/2012/10/BA0013.jpg" alt="" width="480" border="10" />Sok-sok tépelődés után indítottam el ezt a blogot. Nem titok, hogy más blogmotoron is van hasonló blogom, de azt szeretném, ha ez egy picit más lenne. Nem azt szeretném, ha a "jajdecuki" kategóriába kerülne egy-egy bejegyzés, nem. De megpróbálok úgy írni, hogy ne csak a "villáskulcsra gerjedők" olvassák. Sokan mondták, hogy hogy számíthatok a női olvasókra is, hiszen őket is érdekli a téma. Elhiszem. Sőt tudom. Hányan vannak (voltak) akik személyes érintettség miatt kedvelik az efféle írásokat!  Azok a lányok, asszonyok, akik nélkül nem lenne tengerészet, hajózás, nem lenne kereskedelem se szárazon, se vízen, akik összetartják a családot addig, amíg a férj, apa hajózik, utazik, keresi vagy "csinálja" a pénzt. Nem akarok senkit se megríkatni, ezért egy megszívelendő arab közmondást adok közre (bár ez számomra inkább humor kategória), amit az utazóknak meg kellene fontolnia: "Mikor hazatérsz a hosszú útról, verd el a feleséged. Mert te nem tudod, de ő biztosan, hogy miért kapja!" Indulásként más tollával ékeskednék. Egy verset adok közre. Ez számomra azért fontos, mert a fiam írta az édesanyjának...   <table width="400"> <tbody> <tr> <td align="justify"> <h3>Székely Szabolcs:</h3>    </td> </tr> <tr> <td> <table width="250" align="center"> <tbody> <tr> <td><strong><span style="color: navy;font-size: medium">Penelopé</span></strong></td> </tr> <tr> <td>1.a szélbordázta víz ilyenkor becsapja könnyedén a tengert kémlelőket a férjükre váró asszonyok már késő délután kijönnek néznek a víz felé hajuk fekete szélirányt mutat valaki mindig felfedezni vél apró táguló pontokat azt az egyetlen hajót valaki mindig feltűnni látja ég és tenger között mikor leszáll egy bogár a láthatárra lassan hazaindulnak mikor már sötétedik kontyát a tenger kibontja csattogó ruhájuk hófehér vitorla 2. Visszaérkezésed még sosem volt ilyen közel, ezt mondod el minden induláskor, innen már csak fogyni fog minden pillanattal, kisebbik fiunknak pedig fülébe súgod vigyázz anyára, most te meg a bátyád lesztek a férfi a háznál. Mikor a reptérről visszaérkezem, ő egy átlátszó hadműveletbe kezd, figyelmem próbálja elterelni, a lakást betölti egymaga. Játszunk, sorolni kezdjük mi minden fog megint elromolni, mert minden akkor romlik el, mikor hajóra szállsz. Aztán mégiscsak meglátja rajtam, hogy nem jár sikerrel, kilenc évesen persze mindent észrevesz. Este még eszembe jutnak a boldogtalan férjes asszonyok akik majd most is velem akarják megvigasztalni maguk s én hagyom. Túl vagyunk hát a legelső napon. 3. vagyok az örök maradás te az örök menés ha nem vagy itthon a lakás üres hullámverés ágyamon üres tenger és fal felé fordulás vagyunk a mindig-érkezés a mindig-indulás</td> </tr> </tbody> </table> </td> </tr> </tbody> </table>  rich