1.0Hajóablak a nagyvilágrahttps://hajoablak.cafeblog.huSeafalconhttps://hajoablak.cafeblog.hu/author/seafalcon/<div class="separator" style="clear: both;text-align: center"><a href="https://hajoablak.cafeblog.hu/files/2012/11/szotar.jpg"><img class="alignleft size-medium wp-image-359" style="margin: 10px;border: 0px" src="https://hajoablak.cafeblog.hu/files/2012/11/szotar-243x300.jpg" alt="Szavak a hullámok hátán" width="243" height="300" /></a></div> Örömmel jelentem, lezárult egy fontos munka! Megjelent a Szavak a hullámok hátán! Az ötlet és a megjelenés között 10 év telt el! Ez a hosszú idő persze nem azt jelenti, hogy szakadatlanul ezen dolgoztam. De mindig jelen volt az életemben. Volt úgy, hogy zsongott a fejem a szavaktól, volt úgy, hogy nyomasztott: nem halad a munka, nem jutok előre semmit. Miről is van szó? Olvastam egy könyvet, ahol egy magyar haditengerész azon elmélkedik, hogy megélte a tengeri lovagkor végét, mert 1905-ben "találták ki" a németek, hogy az ellenséges hajó legénységét bele lehet géppuskázni a tengerbe, mert addig kimentették a vízből őket. Nos, én is megértem valaminek a végét: a magyar kereskedelmi hajózásét, amikor 2000-ben eladták az utolsó "igazi" MAHART hajót, az M/S Vörösmartyt. És tudtam: ha a mi nemzedékünk, akik hajóztunk magyar lobogó alatt, kihal, örökre elveszik az általunk beszélt nyelv! Voltak, akik segítettek, nem is kevesen. Ahhoz, hogy belevágjak, nem sok nógatás kellett, hiszen mindenki szereti a kihívásokat, és amikor Balázs Géza tanár urat megkerestem, azt mondta, hogy: - Kapitány úr, ezek a szavak nem a szlenghez tartoznak, nyelvünk egy fontos része, hiszen a tengerész szubkultúra szavait alkotják, és mindenképpen megmentésre érdemes. - úgy döntöttem, hogy meg kell csinálni. Akkoriban elég aktív voltam a HIX Nyelv levelezőlistán, ott feltettem a kérdést: kit lehet megkérni, hogy szakszerűen összegyűjtse? Racskó Tamás szerint egyértelmű volt, ezt nekem kell megcsinálni, és azonnal "megfogta a kezem" és bevezetett a szótárszerkesztés rejtelmeibe, elmondta, hogyan kell bizonyos dolgokat megvalósítani. Ez elég volt, és nagy elánnal kezdtem a munkába. Sok szót gyűjtöttünk, mert sikerült sok tengerészt belelkesíteni, és hozták a listákat, adták a szavakat. Később a belvízi hajósok is hasonló örömmel küldték a szócikkeknek valót... Itt nem sorolom fel őket, de a kötetben benne van mindenki, aki akárcsak egy szót is adott, mert erre külön felhívta a figyelmem Balázs Géza tanár úr. Az hogy milyen fontos dologba vágtam a fejszém az is mutatja, hogy az Akadémiai Kiadó kapva kapott az ötleten, ez még akkor volt, amikor a feladata a tudomány (benne a magyar nyelv) szolgálata volt. De amint bevonták a külföldi tőkét, profitorientált lett, és azonnal visszaléptek a kiadástól. Közben a szóanyag egyre bővült. Bevettem a hajósok, a belvízi kollégák szavait és a vitorlázókét is, így aztán a Hogyan mondják tengerészül cím már nem volt aktuális, ezért lett a jelenlegi. Közben kerestük a kiadási lehetőségeket. A győri Széchenyi István Egyetem tanára, Dr. Hartványi Tamás próbált kiadási lehetőséget találni az egyetemen. Ígéret lett az önköltségi árra. Most már volt lehetőség, csak egy apróság hiányzott: a pénz. Szponzorokat kerestünk. Ígéretet kaptunk eleget, <strong>majdnem annyit</strong>, hogy ki lehetett volna fizetni a kiadást. De csak majdnem. Várni kellett. Nekem nincsenek üzleti kapcsolataim, és akinek voltak, annak más dolga is volt, így aztán állt a dolog. Egy rádióriport hozott gyökeres változást: Pais Judit készített velem egy beszélgetést a szótárról, és ez elhangzott a Kossuth Rádió Disputa című műsorában. Ezt hallotta Fábián Zsuzsanna tanárnő, aki az Akadémia Szótári Bizottságának tagja, és foglalkozik a magyar nyelv olasz eredetű szavaival. Megkeresett, és ettől számítom azt, hogy a műkedvelő szótár elkezdett alakilag is közelíteni a tudományban elfogadott szótárhoz. De én nem vagyok szakember, nekem kevés a tudásom ahhoz, hogy minden előforduló problémánál megtaláljam a megfelelő megoldást. Amikor azt gondoltam, vége a gyűjtésnek, a munka lezárult, átküldtem a szótár olasz eredetű szavait Fábián tanárnőnek (próbáltam kimondatlanul is büszkélkedni), hamarost visszakaptam kijavítva... :-D Akkor úgy döntöttem, hogy a szavaimnak a szóolvasmány műfaji meghatározást adom - erre viszont copyrightot jelentek be :). Közben jelentkeztem a Tinta kiadónál, amelyik szótár kiadására szakosodott, de anyagi okok miatt nem tudták elvállalni. Ezután hamarosan egy szlovákiai kiadót találtam meg, akik olyan jónak tartották a kéziratot, és Révkomárom részéről vállalhatónak (hiszen ott van Szlovákia legnagyobb vitorlás központja), hogy még pénzt is pályáztak a kiadáshoz. Nem kapták meg, így ez a lehetőség is kútba esett. Ekkor volt az, hogy elkeseredtem, és azt mondtam: feladom. Megírtam mindenkinek, aki addig segített, hogy köszönöm és kész... eddig volt, nincs tovább. Elfogyott az erő. A szponzorokat is megkerestem: - Nincs pénz, nem tudom vállalni a korábbi ígéretem, - ezeket a válaszokat kaptam. Jelentkeztem a Plimsoll Kft.-nél is. - Nem megy a kiadás, nem jött össze a pénz... - Pistikém, ezt nem hagyjuk annyiban! - mondta a Kft. ügyvezetője, Szalma Botond (aki amúgy a főiskolai osztálytársam és barátom) - ezt a szótárt fontos megjelentetni. Ki adja rá a pénzt, ha nem egy hajózással foglalkozó cég, ahol régi, mahartos tengerészek dolgoznak? Ezt 2011. novemberében mondta, és idén,2012-ben kezembe vehettem a kötetet. Nem dolgoztam hiába, a nyelvünk "megmenekült az elfeledéstől". <p style="text-align: center"><a href="http://bolt.hettenger.hu/?p=productsList&iCategory=2&sName=K%F6nyvek" target="_blank">Itt megrendelhető</a></p>rich