A MV Lyubov Orlova után bulvárkodtam és…
2013 október 24. | Szerző: Seafalcon
… megint sírni tudnék a bulvár újságíró slendriánsága, hozzá nem értése, és félretájékoztatása miatt.
Helyesbítek: ezek a micsodák nem újságírók, hanem legfeljebb izék…
Az úgy kezdődött, hogy megkeresett Kránitz Balázs szerkesztő a Kossuth rádió Közelről című műsorához egy interjúra. Pesten voltam, ahol sajnos nincs internet, tehát látható, hogy a világ háta megett van (Akához képest, ahol dróton dzsal az infó…). Hazajöttem, és tájékozódtam. Ezt találtam mindössze magyarul:
A cikk összefoglalja amit tudni kell róla, de ha elolvasod, akkor a “Március óta semmi nyom” bekezdésben amit összezagyvál az:
1. Ha laikus vagy, akkor tudd, hogy észveszejtő baromság.
2. Ha tengerész vagy, akkor kívánok kellemes röhögcsélést…
(Tudod, a gyengém az EPIRB és annak az működése…)
Itt a Wikipédia szócikke, amit nem szeret a bulvár, mert ezt nehéz félremagyarázni, bár egy bulvármédiásznak ez semmiből sem állhat.
Egy valami fenemód izgatja a fantáziámat, jelesül az, hogy a következő mondatot melyik okos ujjából szopta a szerző: “Február végén és március elején két alkalommal is jeleket fogtak az Orlova két mentőcsónakjáról.”
Édes jó Istenem, mikor következik el, hogy egy ilyen nagy tudású és tapasztalt mediász azt mondja a tükörbe:
– Tengerész vagy Pétör? Nem? Akkor mi lenne, ha megkérdeznél egyet, hogy amit nem tudsz, azt megmagyarázza?
2013. október 25-én 16.00-16.45 között lesz hallható az interjú a Kossuth Rádióban.
Remlac és Lackics
2013 október 27. | Szerző: Seafalcon
Ez nem hajózás, de főzős blogba mégsem tehetem… Tudom, nem való egy Caféblogba sem efféle blogbejegyzés, ezért aztán nem is ajánlom a címlapra, mint már jó ideje egyik írásomat sem. De ezt azért muszáj elmondanom, és ha idetévedsz, akkor a fészbukon meg is oszthatnád, hogy minél többen ismerjék meg. Köszönöm.
Van nékem egy barátom. Nem az a fajta, akivel sülve főve együtt vagyunk, de olyan, hogy bármikor kereshetjük egymást, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk…
Remlac néven jegyzi magát a neten, de régebben Lackics “névre” hallgatott, illetve használta aláírásaiban. Lac egyértelműen a Laciból jön. Kics pedig Kicsi, a vakvezető kutyájának a neve volt. Ma már egyedül él, mert Kicsi elment. De Lacit annyira megtanította éléni a környezetében, hogy már nincs szüksége kutyára, mert Kicsit egy se tudná helyettesíteni.
Egybenőttek, Laci egyik felévé lett, és az ember a saját énjének a felét nem tudja lecserélni. Most már inkább Remlacként találkozom vele a neten.
Laci valaha monoton életet élt, boltvezető helyettes volt, amikor végleg eltűnt a fény az életéből, a színek elhalványultak. Azonban az élete, amióta “elvileg” a feketeség veszi körül, színesebb lett. Kitárult a világ számára.
Laci felszabadult.
Idézem a hitvallását: “A rendelkezésemre álló időt a magam és mások számára értelmesen és hasznosan eltölteni.”
Laciból író lett, Laci előadásokat szervez (Ezer arc, ezer tálentum), fogadásból vakon egy év alatt 2000 km-t túrázott, majd kitalálta a Magyarországi nyolcast, és túratársaival egy fekvő nyolcast rajzolt hazánk térképére. Ez talán kicsit szimbolikus is, hogy akiben akarat van, annak számára a lehetőségek végtelenek…
Jaj, istenem, mit is akartam mondani? Ja, megvan:
Legyen tíz perc időd arra, hogy látogass el Laci honlapjára. legyen két perced arra, hogy behunyt szemmel elkísérd őt a Hortobágyra, ahol hangokat gyűjtött. A “nap hangja” link alatt meghallgathatod a hortobágyi halastavaknál a zúgó nádasban egy nádi rigó és egy bölömbika hangját…
Tulajdonképpen csak ennyit akartam mondani.
Oldal ajánlása emailben
X