Ez nem hajózás, de főzős blogba mégsem tehetem… Tudom, nem való egy Caféblogba sem efféle blogbejegyzés, ezért aztán nem is ajánlom a címlapra, mint már jó ideje egyik írásomat sem. De ezt azért muszáj elmondanom, és ha idetévedsz, akkor a fészbukon meg is oszthatnád, hogy minél többen ismerjék meg. Köszönöm.
Van nékem egy barátom. Nem az a fajta, akivel sülve főve együtt vagyunk, de olyan, hogy bármikor kereshetjük egymást, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk…
Remlac néven jegyzi magát a neten, de régebben Lackics “névre” hallgatott, illetve használta aláírásaiban. Lac egyértelműen a Laciból jön. Kics pedig Kicsi, a vakvezető kutyájának a neve volt. Ma már egyedül él, mert Kicsi elment. De Lacit annyira megtanította éléni a környezetében, hogy már nincs szüksége kutyára, mert Kicsit egy se tudná helyettesíteni.
Egybenőttek, Laci egyik felévé lett, és az ember a saját énjének a felét nem tudja lecserélni. Most már inkább Remlacként találkozom vele a neten.
Laci valaha monoton életet élt, boltvezető helyettes volt, amikor végleg eltűnt a fény az életéből, a színek elhalványultak. Azonban az élete, amióta “elvileg” a feketeség veszi körül, színesebb lett. Kitárult a világ számára.
Laci felszabadult.
Idézem a hitvallását: “A rendelkezésemre álló időt a magam és mások számára értelmesen és hasznosan eltölteni.”
Laciból író lett, Laci előadásokat szervez (Ezer arc, ezer tálentum), fogadásból vakon egy év alatt 2000 km-t túrázott, majd kitalálta a Magyarországi nyolcast, és túratársaival egy fekvő nyolcast rajzolt hazánk térképére. Ez talán kicsit szimbolikus is, hogy akiben akarat van, annak számára a lehetőségek végtelenek…
Jaj, istenem, mit is akartam mondani? Ja, megvan:
Legyen tíz perc időd arra, hogy látogass el Laci honlapjára. legyen két perced arra, hogy behunyt szemmel elkísérd őt a Hortobágyra, ahol hangokat gyűjtött. A “nap hangja” link alatt meghallgathatod a hortobágyi halastavaknál a zúgó nádasban egy nádi rigó és egy bölömbika hangját…
Tulajdonképpen csak ennyit akartam mondani.
