Augusztus 25. Biscay.

A gépész nehéz ember. Okos – hiszi magáról -, de rosszul terjeszti. Kissebségi érzéssel megáldva, nyilván ezért híreszteli magáról, miszerint egyetemi végzettsége van. Pedig csak főiskola, üzemmérnök. Ő az aki mindent tud, csak egy kicsit jobban. Neki nem a nagyapja ismert olyan embert, hanem ő, és nem a nagybátyja sőt, hanem ő. Olyan baromságai vannak, hogy a szlovákiaiakkal vitázik a knédli mibenlétéről. Mert az szerinte gombóc. Megtámadhatatlan bizonyítékai vannak. Ez esetben egy keresztrejtvény, amiben a knédli megfejtése gombóc. Neki ez számít. Amit alulművelt, buta keresztrejtvény szerkesztő a WC-n kiötlött. Ez a bizonyíték. Elkezdett egy szakácsiskolát, amit nem fejezett be, ez arra jogosítja, hogy a szakáccsal vitázzon, és ugrassa.

Mert a szakács nem olyan, aki venné a lapot, inkább megsértődik. Van néhány fent említett mondása, azokat szajkózza, elég trágár, és rettentő sértődékeny. Fantasztikusan bogaras. Milyen öregember lesz…? Ma a konyhában:

Z. rakja a pudingot a hűtőbe, az egyik kiömlik.

– Adj egy rongyot légy szíves.

L. áll.

– Add már ide a mosogatóról, nem hallod?

– Az szivacs, nem rongy.

– Akkor azt add ide!

– Azt mondja, kérem, amit kér, mert nem akarok rosszat adni.

– Nem csoda, ha egy év után elvált a feleséged tőled, amilyen bogaras vagy.

– Nem lehet mindenki olyan okos, meg szép, mint maga. Vegye tudomásul, ilyen hülyék is kellenek.

Kész, máris megsértődött. A magázás ezen a hajón kicsit évődő, sokan magázzák egymást, barátságból.

Vacsora után: Z. és L. összevesznek. A téma a fricskóban hevert. Két hétig. Aztán L. kidobta. Egy csomag kvargliról van szó. Én még ettem belőle az éjszaka, mondtam, amikor szóba került, hol van.

– Hát kidobtam, uram – így L.

– Mi az Úristennek? – ez Z.

– Már miért ne? Kezdett büdösödni.

– De azért volt ott! Arra vártam, hogy megérjen, és akkor maga uram, amikor már ehető, kidobja!

– De uram, már büdös volt!

– Úgy a jó!

– De nem a közös fricskóban. Legközelebb tegye a magáéba.

– Oda nem lehet, a vodkának hidegen kell maradnia, a konyhaié pont jó hőmérsékletű! Különben is, miért dobta ki? Majd a következőt osztogassa el, mint a kolbászomat! Két szálam volt, és alig ettem belőle!

– Azért már háromszor elnézést kértem. Mit kíván uram? Ugorjak ki az ablakon?

– Nem, de miért dobta ki?

– Mit, uram? A kolbászát, vagy a kvargliját? A büdöset!

– A sajtomat, és az nem büdös, csak érett.

– Mert büdös volt, uram! Azért dobtam ki.

– De most mondtam, hogy az nem büdös, nem érti? – üvöltött már Z.

– De azt kérdezte, miért dobtam ki.

– Azt hát.

– Mert büdös volt. A sajtja, uram, okádék büdös volt.

– De az illat, nem bűz, mondtam már – kiabál vörös fejjel a gépész.

– De a kérdés úgy hangzott uram, miért dobtam ki? Mert büdös. Ezért dobtam ki.

– Hát nem érti, miről van szó?

– Miről uram?

Itt Z. kicsit megakadt, szerintem már maga sem tudta, miről szól a vita, miért estek egymásnak. Mi persze fetrengtünk a röhögéstől. És ők mondták tovább, nem részletezem, úgyse lehet visszaadni, amit összehordtak. Jól szórakoztunk vacsora után.

Augusztus 27. Portugál partok. Egy hónapja vagyok a hajón, még öt van hátra! Hajaj, nem lesz könnyű!

Remélem Gibraltár nappal lesz. Még sohase tudtam levideózni. De most legalább nappal megyünk át.

Na, mennyi nagy eszem van?! Felébresztettem magam reggel 9-kor, hogy videózhassak. Gyönyörű napsütés, és egy mérföldes a láthatóság. Köd is van, hogy a fene essen bele. Szóval nappal mentünk át Gibraltáron, de még mindig nincs róla felvételem.

Augusztus 29. Spanyol partok. Tizenegyre kikötöttünk, és 13.05-kor befejeztük a kirakást. Az indulással volt egy kis probléma. A rakpart végében egy tanker állt, és itt kikötői előírás, hogy másik hajó csak vontató kisérettel mehet el mellette. Így várni kellett, amíg megjött a kompani válasza a parancsnok kérdésére: mehetünk. Ez ilyen a szocializmusból jól ismert, és mindenütt meglévő “védd a segged elvtárs” akció.

Este vacsora után a parancsnok a matrózokkal beszélgetett, mi a gondjuk, mi nem tetszik? Az derült ki, minden nagyon szép, minden nagyon jó, de bármi is van a szerződésben, minden úgy történik, ahogy a parancsnok akarja. Valójában az első tiszttel van a fiúknak gondjuk. Tízpercenként újabb, és újabb munkát ad ki, elfelejti mit is mondott korábban, és enyhén szólva, a stílusa visszataszító. Állandóan panaszkodik a személyzetre a parancsnoknál. Ő pedig neki ad igazat. Nyilvánvaló. Holló a németnek nem vájja ki a szemét…

Augusztus 31. Barcelona, a gyönyörű! Ki tudja, milyen gyönyörű? Mert én aztán nem láttam semmit belőle.

A parancsnok elküldött aludni, mert ki tudja milyen napunk lesz? Hát lett is. Tizenegyre kész a kirakás, ebéd után pilot, átállunk egy másik rakparthoz, szerencsére közel. Kettőkor kezdték a magot belénk nyomni. Este fél tízig folyamatosan. Közben én szedtem a Rubofent a lázra. Az első tiszt azt mondta, ő nem megy ki, kimehetek, ha akarok. Persze, hogy akartam! Örömmel tettem a kamera elemeit tölteni, készültem ki. Csak még ezt, meg azt meg amazt csináljuk meg, és máris este kilenc. Én meg dög fáradt. Hát kinek van kedve ilyenkor kimenni a városba? Senkinek! Minél előbb az ágyba! És ezt még megtetézendő, a chief megkért, ugyan kezdjek holnap reggel fél hatkor, mert ő öreg, és fáradt… (Meg hülye, de ezt ő nem tudja!)

Szeptember 1. Péntek, Barcelona, úton. Igencsak fárasztó nap volt a mai is. 05.20-kor keltem, raktárnyitás után beindítani a berakást, merülést nézni, negyedóránként, húszpercenként a hajóval a szórócső alá állni, magyarul shiftelni, gépházba, ide-oda-amoda rohangálni. A chief elszúrta a berakást, 3 centire orra bukva indultunk. Gondolom, ha én követem el, akkor az főbenjáró bűn lett volna.

A fedélzetmester beverte a fejét egy pihenőbe a raktár jobb oldalán. Ez egy kihajtható trepni, ahova felmenve a rakodást lehet szemmel tartani. Kb. 10 méterenként van egy-egy ilyen pihenő, a raktár mindkét oldalán. Majd mindegyik kihajtva. Természetesen az alja majdnem fejmagasságban van. Mikor beszálltam, elhatároztam, hogy minimum kétszer beverem ezekbe a fejem. Nos, az első áldozat a G. Két centis repedés a homloka felett. A sebet kipucoltam, majd orvoshoz vitték. Az két öltéssel összevarrta, és két nap pihenést írt elő a fedélzetmesternek.

Z. a születésnapját ünnepelte. Ebből az alkalomból egy kicsit összeugrott a parancsnokkal. A pk. azt akarta, legyen olajmegtakarítás, Z. “visszaírta” papíron, és azt merte mondani, hogy nem szereti az ilyent. Ezen a pk. kiakadt, és üvöltözött vele, állítólag, én aludtam, nem láttam, hallottam. De utána lementek a gépházba, ott mindenbe belekötött, és amikor éppen a legjobban kiabált, mosolyt varázsol az arcára, és Happy Birthday Chief, mondta a gépésznek.

Ma reggelre igazoló jelentést kért tőle, miért nem működik úgy a légkondi, ahogy kellene. Én írtam meg, mert Z. kissé merev volt, és a keze reszket születésnapból kifolyólag.

Szeptember 2. Szombat, spanyol partok. Ma az első tiszt nem szólt a srácokhoz, és csak egyszer másította meg az előző utasítását. Úgy gondolják a fiúk, hogy megsértődött rájuk…? Szerintem a barba beszélt vele, és most egy kissé visszafogja magát, ha nehezen is.

Egyébként még csak engem nem “talált” meg a barba. Lehordta már mindennek a matrózokat, a szakácsot is eligazította, tegnap a gépészt. Kíváncsi vagyok, mikor kerülök sorra, és milyen indokkal?

Szeptember 3. Vasárnap, spanyol partok, Gibraltár. Végre Gibraltár nappal, és viszonylag jó látási körülmények között! Végre videózhatom! Még egy kicsit a nap is kisütött!

Pedig nem nagy szám, amit láthattam. Egy hatalmas, szürke szikla áll magányosan. Európa egyik legdélibb pontja. Mindkét oldala meredek, az ember nem érti, miért jöttek ide, miért laknak itt évszázadok óta, hisz még ivóvíz sincs! Ja, persze a stratégiai érték! Pénzben ki nem fejezhető! Állítólag majmok laknak a domboldalon. A keleti oldala megmászhatatlan.

Hatalmas betonfalakat figyelik a tengert. Vannak akik azt mondják, az angolok földalatti katonai erődje. Mások egész bunkerrendszert képzelnek oda. Én inkább annak hiszek, aki szerint vízgyűjtők, és hatalmas ciszternák gyűjtik össze a vizet a városka lakói számára. Mennyivel békésebb megoldás. És a mai technika mellett mit érne e bunker? A földalatti erődítményrendszer? Kíváncsi lennék a repülőterére. A hajózási térképet sokszor böngészem, ha itt hajózunk, és megszámolni nem tudom, hányszor jöttem már itt keresztül, jó időben, viharban, sűrű ködben, nappal, és éjszaka. Az utóbbi időben inkább éjszaka.

A világ egyik nevezetes pontja. Én legalábbis annak tartom. Ha összeszámolom, hány ilyen nevezetes helyen hajóztam, nem is tudom… Lássuk:

   – Boszporusz és a Dardanellák, Messinai szoros, Korinthosi csatorna, Gibraltári szoros, Szuezi csatorna, Panama csatorna, Bermuda háromszög, Malakai szoros, Szingapúr, Krakatau mellett, a közép-amerikai tűzhányók előtt Guatemalában, Rio de Janeiro, La Plata, a világ egyik legszélesebb folyótorkolata, Nordkapp előtt, Európa legészakibb pontja Norvégiában.

Hány folyón hajóztam: Duna, Elba, Maas, Schelde, Szajna, La Plata, Loire, Guadalquivir (Sevillába menet), Marokkóban Kenitrába menet, Nogaro (olasz).

Ugye szép? És mindehhez: a világ ötven országának 203 városában! Ezt is kaptam eddig a hajózástól. Életre szóló élmények! Érdemes volt érte hajózni? Nem lehet kérdés!

Délután László Gyula: Őseinkről c. könyvét olvastam, nagy-nagy élvezettel. Teljesen meggyőző a kettős honfoglalásról szóló elmélete. Arról nem beszélve, hogy remek olvasmány, bár nem az a könyv, amit nem lehet letenni, de többször is el kell olvasni!

Folyt. köv.

Nos egy behajózás – ráadásul új céghez mentem, új hajóra kerültem a szó minden értelmében -, alkalmasnak látszott. Tehát ez az első naplóm. Nyilván meg is látszik rajta, annak ellenére, hogy vannak benne javítások. De ezeket a javításokat úgy végeztem, hogy a napló lényegét ne érintsék: az akkori gondolataimat nem “írtam felül” legfeljebb zárójelben szúrtam be a későbbi megjegyzést. Máskülönben a napló nem napló.

Remélem, érdekes lesz.

MV PRESIDENT

1995. július 24.-december 5.

– Most már úgyis mindegy! Túl sok a kimaradás! – felkiáltással.

Az indulás nagy bolondokháza. Íme:

A HMS-nek megígértem, 11-kor telefonálok, kiderült, délután 16.40-kor indulok az orvosira Hamburgba!  A tengerészközvetítőhöz fél kettő után értünk. Nem cifrázom, az asszonykám is hallotta, hogy “valószínűleg” nem is jövök haza. Lehet, hogy Kielbe is el kell utaznom, mert C. Péternek, úgymond, nem fogadták el a GMDSS bizonyítványát. Rohanás haza. Legkésőbb fél háromkor akartam taxival indulni a Ferihegyre.

A csomagolásnál Encsike rettentő sokat segített, ez legfőképpen abban mutatkozott meg, hogy csitítgatott, nyugtatgatott, pedig neki talán nagyobb szüksége lett volna rá. A végére már szépen bepörögtem, és szidtam a HMS anyukáját, meg minden… De befejeztük, és viszonylag elég jól. Alig maradt otthon valami. Rohanás, taxi. A reptéren már minden simán ment. Négy után csekkoltam be. Encsit már nem láttam, a terasszal ellentétes oldalon ültem a gépben.

 Münchenig semmi. Sima repülés.

Münchenben átszállás. Először voltam német belföldi járaton, mennyivel kulturáltabb  mint az amerikai volt! Persze én csak egy kis gépen ültem Lake Charles, és Houston között, olyan 60 személyes lehetett. Ez Boeing volt, és zsúfolva. A reptéren, a beszállókapunál pultok, mindenki szabadon vehet kaját. Szendvicsek, gyümölcs, édesség.

Hamburg! Kipróbáltam a Citicardomat! Elegánsan egy Geldautomathoz mentem, betettem a kártyát, és az automata kiadta, nem fogadta el! Hihetetlen! Újra be, újra vissza! Atyaisten! Mit fogok csinálni? Reptér másik vége, másik automata, beledugom, elfogadja. Hurrá! Mennyit kér? Ötvenet. Surrog, csetteg csattog, kártya vissza, pénz nuku, a képernyőn Danke! Az Anyádnak! Újra be, végigjátszom, és most kiadja az ötvenest. Jó érzés, feltéve, ha az ötvenes nem százba került!

Taxit nem kell keresni, az órát is bekapcsolja. Nem tudja, hol a tengerészház, de megbeszéljük, hol lehet, és egyből odatalál. Negyvenes a cech, egy tízes maradt. A szoba kicsi, zuhany nuku, csak mosdó, de megteszi. Kilenckor egy fél órás séta, majd telefon haza, alvás.

Július 25. Kedd. Hamburg. Mr. Pettersen 8-kor vár. Orvosi vizsgálatra megyünk, és ha szerencsénk van, akkor még ma elkészül a tengerészkönyvem is.

Az orvosi vizsgálat gyors, a belgyógyász kedves, pár szót pötyög magyarul is. Sokat kell várni, kiderült, vörösvértestet talált a vizeletben. Ki kell vizsgáltatni! De hol? Délután az ügynökségen megbeszéljük a holnapi nap programját, egyedül megyek Kielbe, és sietnem kell vissza, valószínűleg kora délután utazom Konstacába.

Délután alszom, majd tanulom a GMDSS anyagot. Majd meglátjuk mi lesz a vizsgán! Mindenesetre korán kell lefeküdnöm, holnap 5.45-kor itt a taxi értem!

Egy biztos: a HMS nem megy a szomszédba egy kis átverésért. Hogy is volt?

1. Hétvégén azt mondták, hogy el kell utaznom Hamburgba, orvosi vizsgálatra. Behajózni csak hó végén kell

2. Hétfőn úgy tájékoztattak, hogy el kell menni az orvosi vizsgálatra, de lehet, hogy nem is jövök haza. A repülőjegyen 40 kg, tengerészkedvezmény van. Hogy jöhetnék haza?

3. Azt mondták, csak úgy, mellékesen, hogy C. Petinek le kellett vizsgáznia GMDSS-ből. Lehet, hogy engem is elvisznek, de hát nekem megvan az új bizonyítványom, nekem nem kell.

4. Az eredmény: holnap megyek.

Miért nem lehet megmondani egyenesen, mi a helyzet?

Este a St. Pauliban

Nem sokat változott 1977 óta, illetve valószínűleg annyit, hogy csak a kurvák és stricik mások. Tele mulatóval, bárral, Live show-val. Az utcasarkokon szigorúan behatárolt területen a kurvák árulják magukat. Mint a vadonban: ha átléped a területed határát megtéplek, kicsinállak, megbúbollak, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Két kurvatanya között egy FLEUROPE virágüzlet. Lehet küldeni egy csokrot a nejnek, a lelkiismeret megnyugtatására. Színpompás világ. Ha akarsz törököt, van. Ha arab kell arab, de olasz, kínai és isten tudja, hányféle étterem reklámja csábít! A pornóbárba a kidobólegény invitál, később, ha a cechet nem tudják kifizetni, valószínűleg ő veri szét a pofájukat. A testi épség megőrzésére lehet venni ilyen-olyan-amolyan és ki tudja még milyen márkájú pisztolyt, revolvert, coltot. Kispuskát, nagyágyút, tőrt, kést, bicskát, gumibotot, bikacsököt, gázsprayt, bokszert, csúzlit.

Sok a nézelődő. Vagy talán csak azok vannak…? Nem láttam egy lányt sem üzletet kötni. Illegették magukat, mutogatták félig kilátszó feneküket. A férfiak egy vállrándítással intézték el őket. A bátrabbja. A félénkebbek a járda szélén osontak, majdnem az úttestre léptek. Mondanom kell, hogy a járda két széle volt zsúfolt? Egyiken a lányok, a másikon a nyuszifiúk. Kétszer én is leléptem az úttestre… Persze, csak este kilenc volt. Viszont tanultam tőlük. Sortban voltam, nem győzték dicsérni, hogy milyen klassz lábam van, fussballspieler, meg ilyeneket mondtak. Jelzem, igazuk van, semmi kivetni valót nem találok a lábaimban. Direkt esztétikusak…

Július 26. Szerda. Hamburg. Reggel 5-kor keltem, taxi, állomás, vonat, Kiel, taxi, GMDSS vizsga, taxi, vonat, taxi, ügynökség, Tengerészeti Hivatal, ügynökség, lejártam a lábamat. Bármilyen hülye is akarok lenni, annyira nem tudok, hogy megbukjam. Pedig akkor jöhettem volna haza! Így majd utazhatom Konstancába. Délután 4-re megvan minden hivatalos iratom, van német tengerészkönyvem, és második tiszti oklevelem is! Hű, de előreléptem!

Holnap reggel 09.25-kor indul a gépem Münchenbe, onnan 11.45-kor Bukarestbe. Csuda klassz lesz! Bukarestben úgysem voltam repülővel. A vacsoránál egy loboncos, barna bőrű, hosszúkás tengerész elvette az utolsó zsemlét az asztalról! Na! Mit tetszik szólni ehhez a skandalumhoz!? Most aztán utálom a… nem tudom milyen náció, mert nem kértem el az útlevelét. Így csak őt egyedül, a burmaiak, malájok, indonézek, filippínók alhatnak nyugodtan.

Július 27. Csütörtök. Konstanca. Korán keltem, s a reggelinél én vettem el a zsömléjét az utálatos malájnak! Hahaha! Eseménytelen a 17. repülés Hamburg – München között. Eseménytelen a 18. repülés München – Bukarest között.

Senki nem vár. Azután megtalál az emberem, de még valaki kellett volna, hogy megérkezzen ezzel a géppel, de nem jött ki, mert a csomagjai elvesztek, azt kereste, mi kimentünk a pályaudvarra, mert a vonat 16.20-kor indult.

Futni kellett, hogy elérjük. Aztán a vonaton a kalauzzal megküzdeni, hogy a bőröndöm (35 kg.) maradhasson velem! Megérkeztünk, mindenki engem akart a taxijába tuszkolni, szabad szobát kiadni, Mamaiába kivinni. A hajóra nyolc körül érkeztem meg. Most nem írok senkiről, majd később. Éjjel 3-kor feküdtem le, van a hajón két szlovákiai magyar fiatalember, a hajógyárból, értelmes, okos, kedves emberek. Velük beszélgettem olyan sokáig. Hamar megkedveltem mindkettejüket.

Július 28. Péntek. Sulina előtt horgonyon. Délelőtt 11-kor indultunk, 16.00-ig voltam szolgálatban, a lobogókat kezdtem szortírozni. Lesz munkám nagyon sok, mindent le kell ellenőrizni, leltárakat kell csinálni. Laci és Fekete Feri a két Komáromi fiatalember nagyon élvezik első tengeri útjukat.

Az első út: Galatz-Antwerpen vassal. A hajó állítólag 12,3 csomót tud. Majd kiderül!

Július 30. Vasárnap. Galatz előtt horgonyon. A hajó vadonatúj. Minden csillog, villog, de szlovák. Ez annyit jelent, hogy az összbenyomás jó, de apróságok miatt dühös az ember.

Egyelőre a betegszobában lakom, amíg Feriék haza nem mennek. Amíg itt vagyok, addig szó sem lehet róla, hogy kipakoljak a bőröndből. A szekrény akasztós részébe, nem fér be a vállfa!! Nem lehet beakasztani semmit! A polcos része is kicsi egy összehajtott trikónak is. A fürdőben a törölközőtartó a radiátor mögött van! Kissé kényelmetlen használni.

A hídon nincs hely a használatban levő térképeknek. A külső hőmérők nagyon szépek, és rézborításúak, de nem tudom, miért úgy helyezték el, hogy az egyiket – a széliránytól függően – a kéményfüst melegíthesse! És még sok apróság bosszant, de alapjában véve jó az egész. Ja, ivóvíz most nincs, mert a konstancait csak inni nem lehet, minden egyébre kiválóan alkalmas. Ez már a harmadik hajóm, sorrendben, ahol az ivóvíz gond.

Délelőtt fél kilenckor keltem, – az éjszakai őrség után fél nyolckor feküdtem – mert az árbocdöntést, a raktárnyitást, és a híd emelését próbáltuk. Kisebb-nagyobb nehézségek árán sikeres volt a nap, hasznosan töltöttem el a szabadidőmet, utána pedig a térképek leltározását, az útvonalra kigyűjtését csináltam meg.

Fekete Ferivel sokat beszélgetünk, a magyarság szlovákiai helyzetéről, meg mindenről. Nagyon örülök a megismerkedésünknek.

Július 31. Hétfő. Galatz, kikötőben. A pilot 7-re ígérte magát, és meg is jött! Én, amint a szolgálatot leadtam, lefeküdtem. Amikor úgy gondoltam, hogy már a kikötő közelében lehetünk, felkeltem, felcaplattam a hídra. A pilot, a barba és a chief volt bent, alig lehetett mozdulni. Aztán a parancsnok elzavart aludni, mondván, hatig voltam, nem kellek délig. A manőverhez elegen vannak a matrózok. Ilyet sem pipáltam! Manőver tisztek nélkül! Ha ezt a MAHART megtudná!

Déltől hatig rakodás. Mivel úgy informáltak bennünket, hogy a rakodás 24 órán keresztül folyamatos, ezért hétkor gyerünk aludni. Hajnali 4.30-kor riadtam meg! Éjfél előtt befejezték, és már nem kellett kelnem, elfogyott a rakomány! Nem tudom, hogy fogok “szórakozni”, mert még a pihenésre is kevés az idő!

Még a levelek írásához se fogtam hozzá! Pedig muszáj, mert senkinek nincs híre rólam!

 Augusztus 2. Galatz. 

FERI ÉS LACI

Este Lacival és Ferivel beszélgettem. Érdekelt, hogyan élik meg a szlovák állampolgárságot, hogy tanultak meg szlovákul, hogy élnek a nyelvi környezetükben.

Feri teljesen magyar környezetben nőtt fel, magyar iskolába járt, ahol a csehszlovák himnuszt is magyarul tanították. Csak a rendőr, bizonyos Kapuszta volt egyedül szlovák a faluban, de beszélni az is magyarul beszélt. A szlovákot idegen nyelvként tanulta, heti két órában. Tizenkét évesen volt először olyan helyen, egy másik faluban, hogy rájött: nemcsak magyarul beszélnek hazájában! Az érettségire tanult meg, úgy ahogy szlovákul. Beiratkozott a pozsonyi főiskolára, kémikusnak tanult. Az első héten csak egy magyarul beszélő társa akadt az egész évfolyamon, csak amikor a többiek látták, hogy nincs semmi bajuk abból, ha magyarul beszélnek, mertek az anyanyelvükön szólni. A harmadév végére már több mint hatvanan voltak, akik magyarul beszéltek, jó közösséget alkottak. Így aztán a szlovákot csak a vizsgán használták, elég gyatrán ment. Meg is szólták a tanárok, hogy keressen egy szlovák barátnőt, tanulja meg a nyelvet. Azután a katonaság jött, Prága egy évig. Az volt az igazi nyelviskola!

Laci jóval előbb megtanulta a szlovákot, de neki igazán jó nyelvérzéke van.