Rabszolgaság orosz módra – MV Lys Carrier, 27. rész

2019 november 28. | Szerző: Seafalcon

Május 4. szombat, horgonyon. Délben távirat várt a tulajtól: május 13-a körül érkezik Bambasz Haugesundba. Nagy valószínűséggel eddig szól a mandátumom ezen a hajón.
Délután valami szörnyűség történt: a komputerem feldobta a talpát. Egy grafikus program futott, és utána “elszállt” minden, csak csökkentett üzemmódban lehetett indítani, és egy program se működött rendesen. Most a hajó komputerén írom a naplóm, de ez randa, német karakterkészlettel rendelkezik, borzalom így írni.
Délután felhívtam Nimród fiam, hogy hívja fel a barátját, akitől vettem a komputert, és kérdezze ki, mi lehet a baj, de attól tartok, hogy csak egy “format C:” segíthet. Azt viszont nem tudom megcsinálni, mert nem tudok particionálni.
Ezért csak a legszükségesebbeket írom le.

Május 5. Vasárnap, horgonyon, úton. Reggel, azaz délben arra ébredtem, hogy egyedül vagyok a hajón, illetve itt van a szakács és Johnny, a mentőcsónak hiányzik, tehát elmentek valahova. Két eset lehet: pecázni, vagy a közeli városba, Kristiansunndba. Este okosabb leszek.
A komputerrel egész éjjel próbáltam varázsolni, de nem ment.
Nimród az én fiam: megbeszéltük, hogy déltől hívhat, pontosan 12-kor csengett a mobilom. Sajnos jól éreztem, csak formázni lehet a gépet. Remélem, hogy hamarosan hazamegyek, és akkor otthon, vagy ha átszállok egy másik hajóra, lesz pár napom valahol, szerviz közelben, ahol helyrepofozzák a komputert.
Délután megjöttek a pecások. Fogtak két termetesebb halat, és hetvenegy darab kisebbet, kicsit. Este indultunk Thamshavnbe.

Május 6. hétfő, úton, Thamshavn. Reggel érkeztünk, jó hírrel fogadtak, nem raknak este, csak ötig, holnap folytatják.
Így nyugi van, csak a hideg kissé kellemetlen, mert ugye mar benne vagyunk a norvég tavaszban, s itt még elmegy a síkesztyű.
Viktor felhívta Ciprust, de csak egy ukrán pasival beszélt, aki új, és ezért ő tartja a húsvét hétfői ügyeletet, merthogy ma az van a görögkeletieknél. Azért annyi a tudomásunkra jutott, hogy a hajó megint megcsinálja a lisszaboni utat, Bambasz Karmøybe jön 13-án. A Lys Chris 20-22 körül érkezik Moerdijkba, Hollandiába, így halvány elképzelésem sincs, mi a tervük velem?

Május 7. kedd, Thamshavn, úton, horgonyon. Délben eljöttünk, és este már Kristansunnd egyik öblében dobtunk horgonyt. Nincs szabad rakpart Sunndalsørában, és ezért várni kell holnap reggelig.
A város mintegy 100 méterre van a hajótól, de kimenni nincs mód. Szívesen megnézném magamnak…
A horgonyőrségben előkészítettem a számítógépet a formázásra, és az előzetes adatmentésre. Tömörítettem, töröltem, a végén lett másfél gigabájtnyi szabad terület. Töredezés-mentesítettem a merevlemezt, szóval eltelt az őrség.

Május 8. szerda, Sunndalsøra. Délben kiderült, hogy nem reggel, hanem délután ötkor indulunk.
Elkezdtem a hidat takarítani, és ezért, ha félve is, de kikapcsoltam a komputert.
Fél háromkor felhívtam Kremerst a Marlownál, mert megjött, hogy innen ki vagyok rúgva, mert Bambasz visszajön a lengyel elsőtiszttel, de nem mondtak semmit arról, hogy mi lesz a további sorsom.
Kremers éppen hosszú hétvégére készült, ezért gyorsan elmondta, hogy semmi biztosat nem tud mondani. A Lys Chris úton van Moerdijkba, 20-a körül ér fel, de a Priwall jön Norvégiába, lehet, hogy oda szállok át, de ha haza is kell mennem, hamarosan kapok egy másik hajót. Ennyi elég volt, remélem, tartja a szavát.
Utána bekapcsoltam a komputert, s csodák csodája, rendben működik. Van halvány elképzelésem róla, hogy mi történhetett, de mivel nem vagyok jártas a számítógéprendszerekben, megtartom magamnak a véleményem. (Bár azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt hiszem, az segített, hogy felszabadítottam egy csomó lemezterületet.) Majd holnap kikérdezem a gyári számítástechnikust, aki megígérte, hogy bejön, és megnézi, hogy mi a baj?

Aki nemcsak a tengert szereti

Ötkor húztuk fel a horgonyt. Kilenc körül felmentem a hídra, egy kicsit bámészkodni érkezés előtt, mert gyönyörű a környék. Legutoljára úgy gondoltam, és le írtam a naplómban, hogy 600 méter magasak a körülvevő hegyek. Itt volt a jó alkalom, megkérdeztem a révkalauzt, hátha tudja.
– A kikötő melletti hegy a legmagasabb, pontosan 1206 méter magas – kaptam a precíz választ. Aztán elkezdte mutogatni a csúcsokat. – Ez, amelyik mellet most megyünk 980 méter, ezt éppen egy hete másztam meg.
Kiderült, a pasas imádja a hegyeket, és ha csak teheti, akkor felmegy a tetejükre, és gyönyörködik a kilátásban.
– Szeret hegyet mászni? – kérdeztem, pedig nyilvánvaló. Ehhez azt azért hozzáteszem, hogy a “mountain climbing” kifejezést használtam, ami a profi hegymászást jelenti.
Elnevette magát.
– Nem vagyok hegymászó, csak kirándulok (only hiking)
Ez azt jelenti, hogy nem használ kötelet, meg felszerelést, és nem a függőleges falon megy fel, hanem a 80%-os lejtésű hegyoldalakon.
Este tízkor kötöttünk ki a gyári rakparton.
Hogy a nap teljes legyen, este tizenegykor jött egy pasas, hogy ugyan, menjünk már hátrébb tizenöt métert, mert előttünk dolgozik egy kotró, és pontosan ennyi hely kell nekik az éjszaka. Nem volt mit tenni, kirúgtam a matrózokat az ágyból, és hátrahúztuk a hajót.
Utána már lehetett aludni.

Május 9. csütörtök, Sunndalsøra. Úgy gondoltam, hogy takarítom a kabinomat, előkészítem a dolgaimat a váltáshoz, teszek-veszek…
Isten tervez, Viktor végez, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy én vagyok az Isten…
Reggelinél azt mondja:
– István, nagy feladat van mára! Ketten kifestjük a raktár alját.
Hát ha ketten, akkor legyen
Azt hiszem, Viktort orvoshoz kéne küldeni, mert kitört rajta a sztahanovista munkaláz. Az rendben van, hogy dolgoztatja az embert, de összekever a matrózokkal. Igaz, délelőtt segített, 10-12-ig, délután meg a szakács, kávéra kész volt a raktár, de én is. Husnessre raktártető festést tervez, de mielőtt szabadjára engedné a fantáziáját, eligazítom.

Rabszolgaság orosz módra

Délután egy kicsit el volt kettyenve, kérdeztem mi a baj?
– A feleségem telefonált. Baj van otthon. A húgom sírva felhívta, és száz dollárt kért kölcsön. Ez persze nem gond, csak nem tudjuk, hogyan juttassuk el? Ukrajnában lakik, és postán nem lehet küldeni.
Az történt, hogy Vologya, a sógorom, elutazott Moszkvába. Ukrajnában nincs munka, hát a brigádjával elindultak szerencsét próbálni. Kőműves a sógorom, a hét fős csapat több mint tizenhat éve együtt dolgozik. Megváltották a jegyet, mesélte a húgom, és utána nem látta Vologyát, és nem is hallott róla 25 napig. Akkor hazajött, és dühösen mondta, hogy a brigádot a Moszkvai állomáson elkapta a maffia, elvitték egy ismeretlen helyre, elvették az útlevelet, és napi tizenhat órát dolgoztatták őket, aztán fizetség nélkül felrakták egy Kijevbe induló vonatra őket. A vonaton úgy koldultak kaját. Így most a húgomék anyagilag bajban vannak, mert a pár krivnya, ami tartalékban volt, elfogyott, és a férje nem hozott haza keresetet.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: