Jin és Jang
Valamikor 2000. táján volt egy internetes könyvkiadó, amelyik a Vikk.net névre hallgatott. Ők jelentették meg ezt a kisregényt e-könyv formában, majd megszűnt a kiadó, és a jogok visszaszálltak rám.
Az ötlet úgy született, hogy a kiadó levelezőlistáján parázs vita alakult ki arról, hogy lehet-e érdekesen írni a boldogságról. Semmi másról, csak és kizárólag a boldogságról. Elhangzottak érvek pro és kontra. Sokan mondták, hogy nem lehet, mások viszont erősködtek, hogy lehet
Ez a kisregény volt az én válaszom:
A Caféblogon levő másik blogom:
Milyen az a tengerész, aki nem szeret főzni? Én legalábbis ezen a véleményen vagyok, és ezért aztán lelkesen főzök, ami biztos, hogy a környezetem megelégedésére teszem. Igaz, a nagyobbik fiam néha gasztronómiai ámokfutásnak hívja, de még nem fordult elő, hogy a főztömet ne szívesen ette volna. Szóval amit főztem, nemcsak megeszem, hanem ki is blogolom.. csak egy katt...
Az Oroszlán főzni készül
<!--
//-----------------------------------
s_ref=escape(document.referrer);
s_aloldal="32";
s_rnd=Math.floor(Math.random()*1000000);
//-----------------------------------
s_sw=screen.width;
s_sh=screen.height;
if (navigator.appName!='Netscape') s_color=screen.colorDepth;
else s_color=screen.pixelDepth;
document.write('
');
document.write('
');
//-->
var sc_project=8798868;
var sc_invisible=1;
var sc_security="20e419cb";
var scJsHost = (("https:" == document.location.protocol) ?
"https://secure." : "http://www.");
document.write("");
Blogkövetés
Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.
Helló Világ! Elindult a Hajóablak!
2012 október 30. | Szerző: Seafalcon
Nem azt szeretném, ha a “jajdecuki” kategóriába kerülne egy-egy bejegyzés, nem. De megpróbálok úgy írni, hogy ne csak a “villáskulcsra gerjedők” olvassák. Sokan mondták, hogy hogy számíthatok a női olvasókra is, hiszen őket is érdekli a téma.
Elhiszem. Sőt tudom. Hányan vannak (voltak) akik személyes érintettség miatt kedvelik az efféle írásokat! Azok a lányok, asszonyok, akik nélkül nem lenne tengerészet, hajózás, nem lenne kereskedelem se szárazon, se vízen, akik összetartják a családot addig, amíg a férj, apa hajózik, utazik, keresi vagy “csinálja” a pénzt.
Nem akarok senkit se megríkatni, ezért egy megszívelendő arab közmondást adok közre (bár ez számomra inkább humor kategória), amit az utazóknak meg kellene fontolnia:
“Mikor hazatérsz a hosszú útról, verd el a feleséged. Mert te nem tudod, de ő biztosan, hogy miért kapja!”
Indulásként más tollával ékeskednék. Egy verset adok közre. Ez számomra azért fontos, mert a fiam írta az édesanyjának…
Székely Szabolcs:
becsapja könnyedén
a tengert kémlelőket
a férjükre váró
asszonyok már
késő délután kijönnek
néznek
a víz felé hajuk
fekete szélirányt mutat
valaki mindig
felfedezni vél
apró táguló pontokat
azt az egyetlen hajót
valaki mindig
feltűnni látja
ég és tenger között
mikor leszáll egy bogár
a láthatárra
lassan hazaindulnak
mikor már sötétedik
kontyát a tenger kibontja
csattogó ruhájuk hófehér vitorla
2.
Visszaérkezésed még sosem volt
ilyen közel, ezt mondod el minden
induláskor, innen már csak fogyni
fog minden pillanattal, kisebbik
fiunknak pedig fülébe súgod vigyázz
anyára, most te meg a bátyád lesztek
a férfi a háznál. Mikor a reptérről
visszaérkezem, ő egy átlátszó
hadműveletbe kezd, figyelmem
próbálja elterelni, a lakást betölti
egymaga. Játszunk, sorolni kezdjük
mi minden fog megint elromolni, mert
minden akkor romlik el, mikor
hajóra szállsz. Aztán mégiscsak
meglátja rajtam, hogy nem jár sikerrel,
kilenc évesen persze mindent
észrevesz. Este még eszembe jutnak
a boldogtalan férjes asszonyok
akik majd most is velem akarják
megvigasztalni maguk s én hagyom.
Túl vagyunk hát a legelső napon.
3.
vagyok az örök maradás
te az örök menés
ha nem vagy itthon a lakás
üres hullámverés
ágyamon üres tenger és
fal felé fordulás
vagyunk a mindig-érkezés
a mindig-indulás
Oldal ajánlása emailben
X