Hallgassunk tengerésznótát: 14. Drunken Sailor – Irish Rovers
2018 december 20. | Szerző: Seafalcon
Az egyetlen olyan tengerésznóta, amit magyarul is ismerünk, sok-sok feldolgozása létezik, én Karádi Katalin előadásában ismertem meg. Mára sok-sok változat van… számomra legviccesebb kategória: “gyermekdal”… szóval nézzük az igazit:
A szöveg ott van a videón, tessék, lehet követni, lehet dúdolni vagy az üres viszkis üveget lóbálva óbégatni!
Hülye vagyok, nem tengerész, így helyes a parancsnok esetében – MV Lys Carrier, 16. rész
2018 december 19. | Szerző: Seafalcon
Március 22. péntek, úton. Husnes az egyik, Karmøy a másik norvég hely, ahova megyünk. Husnes állítólag lakott hely, a másik csak egy gyár.
Utálom a halat. A tengerit. Illetve a “lómakrélát” (horse mackerel?), ráadásul négyszer egy héten. Délben a három darabból csak kettőt tudtam nehezen legyűrni, a harmadiktól egyszerűen megundorodtam. Ilyen még nem fordult elő velem, mert tudvalevő, hogy mindenevő vagyok, és minden kaját szeretek. De a tengeri halból egyelőre elegem van, bár ha Leszek, mondjuk Norvégiában, megint fogna olyan félszegúszókat, és azt párizsiasan elkészítené Henryk, akkor azt megenném.
A kenőcs nagyjából elmulasztotta a piros foltjaimat, és teljesen megszüntette a viszketést.
Március 23. szombat, úton, Husnes. Már tavasz van, itt is, Erikéknél, ma mínusz négy fokkal köszöntött ránk, amint beértünk a Kors fjordba (Korsfjorden). De aztán nyolckor, érkezéskor verőfényes napsütésben manővereztünk, és egész nap kellemes volt az idő, mindössze a téli ruhám, rajta az overallom, és a meleg dzsekim meg a kötött sapkám kellett ahhoz, hogy ne fázzak. Napközben felment 10-11 fokig a hőmérséklet.
Akár hiszitek, akár nem, azért ez a Norvégia szép ország. Mindenesetre a fjordok, ha szép az idő, akkor valami csodálatos látványt nyújtanak. A hóhatár mára felkúszott olyan 80-100 méterre, a parton már látni a serkenő füvet, a hegyoldalakban egyre kevesebb a hó, a fenyves veszít fehérségéből, egyre inkább a zöld szín kezdi uralni a környéket. A magasban persze hófödte csúcsok övezik az öblöt, de ez számomra már csak holmi dekoráció, nem jelent fogvacogtató hideget. És ezek a csúcsok nincsenek is túlságosan messze. A parton van vagy két-háromszáz méternyi viszonylag sík terep, ahol az emberek élnek, s mögötte a magas hegyek. Persze az is túlzás, hogy “emberek élnek”, mert bizony alig látni valakit. A part mentén kanyarodó úton jó, ha egy-két autót látni, persze ma szombat van, nem dolgozik a kikötő, nincs nyüzsgés, még norvég mértékkel se. Amit hiányolok, az a madarak (vagy jegesmedvék) csicsergése, de lehet, hogy hamarosan az is megérkezik…
Estére dög fáradt lettem, mert egész nap a hajóoldalt festették a matrózok, a barba és én kiszolgáltuk őket.
Kíváncsi vagyok, hogy Viktorra mennyi büntetést sóznak rá, amiért összecsepegtettük festékkel a kikötő vizét? Persze, ha szerencséje lesz, akkor megússza. Engem biztosan tíz perc után elkaptak volna. (Később megtudtam, hogy a skandináv országok nem veszik túl rossz néven, ha hajót festenek a kikötőikben.)
Március 24. vasárnap, Husnes. Tegnap este fél nyolckor beájultam az ágyba, így aztán nem csoda, ha hajnali fél négykor már zuhanyoztam. Úgy látszik, a korral jár, már nem tudok tizenórákat aludni, még akkor se, ha hagynak, bár ez sose volt rám jellemző.
Feljöttem a hídra, Naplót írok, adminisztrálok, van egy kis restanciám a rádiónaplóban, elkezdem a hó végi túlóraelszámolást, meg teszek-veszek, reggel folytatjuk a festést…
Tengerész vagyok, nem hülye…
Ez a mondat, vagy inkább szólás, sokszor elhangzott a magyar hajókon. Most, Viktor esetében talán fordítsuk meg, mert rá nézve úgy igaz, legalább is ma…
Mint írtam, reggel folytattuk a hajóoldal festését. Ez az úgynevezett száraz-nedves rész, amit azért hívnak így, mert amikor a hajó üres, akkor víz felett van, amikor le vagyunk rakva, akkor víz alatt. A fotó csak illusztráció. A hajó alsó, sötétebb részéről van szó.
Szóval Viktor teljesen lázba jött, hogy szombaton reggel érkeztünk, az idő is szép, és van két napunk, hát akkor hajrá, gyerünk, festés. Minden ballaszttankot kiürítettünk, hogy minél nagyobb részt le lehessen kezelni. Ettől aztán olyan a hajó viselkedése, mint a vitorlásé. Hatalmas szabad oldal, amibe vígan belekap a szél…
Nem is volt baj, egészen ma délutánig.
A part felőli oldalon kezdték tegnap, így aztán mire Leszek ma reggel végzett a kiballasztolással, a part melletti hajóoldal még jobban kiemelkedett, mint tegnap, és volt vagy egy méteres szakasz, ami most kilátszott a vízből, úgyhogy azt is le kell festeni, volt a parancsnok utasítása. Mivel a tutaj, amiről Manu és Pascal festett, az orrnál volt, Viktor nagy sebbel-lobbal meglazította az orrköteleket és springet (hátratartó kötél), majd rohant hátra, hogy behúzza a hajó farát, ezáltal az orr eltávolodik a parttól, s a tutaj mehet a hajó és a rakpart közé.
– Nem lesz jó, Viktor – mondtam, mert láttam, hogy feltámadt a szél, s a hajó orra kezdett lassan visszacsúszni a part mellé.
– No problem – volt a válasz – le kell festeni, muszáj… -, és rohant, futott, intézkedett, látszott, hogy elemében van, irányított mindenkit, ide fuss, oda menj, ezt húzd meg, azt ereszd meg…
Manu és Pascal a tutajjal bement a résbe, és festettek. Már jól a közepe felé járhattak, amikor látom, hogy a szél egyre jobban a parthoz tolja a hajót.
– Viktor, látod? – kérdeztem. Nem felel, de arra nézett, amerre én álltam. – Beszorulnak, nem látod? – Viktor nem felel. Szerencsére a hajó megállt, erre hátraszaladt, és a farkötelet megfeszítette, aminek következtében a hajó orra megint kifordult. Visszajött, hogy kezelje a tutaj kötelét. – Minden rendben? -, kérdezem, de ő csak furcsán néz. Megint szólok, hangosabban, nem felel, csak bámul előre. Hátrafordulok, és látom, hogy a hajóorr szinte vágódik a partnak. Hát persze, a szél kénye-kedve szerint játszott az ezertonnás hajótesttel, mi az az egy farkötél, a nylon, megnyúlik, és nem tartja meg a hajót. Na meg a csörlő dobja is egészen kicsi, azon könnyen megcsúszik a kötél… Már elérte a hajóoldal a tutajt, Viktor meg csak bámul…
Rákiáltottam a két matrózra:
– Menjetek fel a rakpartra! – kétszer se kellett mondanom, mint a nyúl, úgy iszkoltak fel, bár a nyúl nemigen szokott felmászni sehova, de most vegyünk egy ilyen különlegest (viking nyulat…). Manu és Pascal, no meg jómagam is, eléggé betojtunk, mert a tutaj már feltámaszkodott a rakparton, és elkezdett recsegni-ropogni. Szerencsére megfogta a hajót. Viktor meg csak bámul előre, mint aki nincs magánál.
Odamentem hozzá, és szinte kiabálva mondtam: – menj hátra, húzd be a hajó farát, én addig kirángatom a tutajt. – Erre valami színt kapott az arca, ész nélkül rohant hátra, és csinálta, amit mondtam. Én, mint az eszelős kirángattam a tutajt, előre egészen az orrig, ahol már nem lehetett baj.
Utána már nem érdekes.
A tutaj úgy nézett ki, mint az a könyvelő, aki Tysonnal vívott három menet. Nyeklett erre, lógott arra, lyuk itt, amott meg felhasadt, és az egész úgy összegörbült, mint a könyvelő.
Azt hiszem, Viktor totálisan elvesztette a cselekvőképességét, agyilag lemerevedett, amikor látta, hogy baj lesz, cselekvőképtelen lett.
Hallgassunk tengerésznótát: 13. Fiddler’s Green by The Dubliners
2018 december 12. | Szerző: Seafalcon
A Fiddler’s Green szintén klasszikus tengerésznóta.
Nézzük, mit ír róla a Wikipédia:
“Fiddler’s Green (szó szerint fordítva a Hegedűs földje, vagy a Hegedűs zöldje) megtalálható a régi ír legendákban, ahol egy tengerész aki egy evezővel a vállán járja a világot addig, míg nem bukkan olyan emberekre, akik megkérdik, mi az, amit cipel. A legenda eredetét az Encyclopedia of Things that Never Were könyve Homérosz Odüsszeiájában keresi, melyben Odüsszeusznak a jóslat szerint egyetlen módja, Poszeidón kiengesztelésére és a boldogság elérésére, hogy vesz egy evezőt és addig megy, míg egy földön meg nem kérdezik tőle mit visz, és ott áldozatot mutat be a tengeristennek.
As I roved by the dockside one evening so fair
To view the salt waters and take in the salt air
I heard an old fisherman singing a song
Oh, take me away boys me time is not long
Wrap me up in me oilskin and blankets
No more on the docks I’ll be seen
Just tell me old shipmates, I’m taking a trip mates
And I’ll see you someday on Fiddlers Green
Now Fiddler’s Green is a place I’ve heard tell
Where the fishermen go if they don’t go to hell
Where the weather is fair and the dolphins do play
And the cold coast of Greenland is far, far away
Now when you’re in dock and the long trip is through
There’s pubs and there’s clubs and there’s lassies there too
And the girls are all pretty and the beer is all free
And there’s bottles of rum growing on every tree.
Where the skies are all clear and there’s never a gail
And the fish jump on board with one swish on their tail
Where you lie at your leisure, there’s no work to do
And the skipper’s below making tea for the crew
Now I don’t want a harp nor a halo, not me
Just give me a breeze and a good rolling sea
I’ll play me old squeeze-box as we sail along
With the wind in the riggin to sing me a song
Hallgassunk tengerésznótát: 12. Oh Shenandoah
2018 november 26. | Szerző: Seafalcon
A feleségem egyik kedvenc tengerésznótája. Persze neki is, mint nekem nagyon sok kedvence van, de ez az egyik legszebb dal.
Ha meghallgatod, azt fogod mondani: mitől tengerésznóta ez az amerikai népdal? Nos, itt elolvashatod a választ (és mindent, amit érdemes tudni – angolul), de röviden: ez a kanadai és amerikai voyageurs-ök által énekelt és elterjesztett nóta az 1800-as évek közepén vált tengerészek által énekelt shantyvá és terjedt el világszerte.
Mint népdalnak nagyon sok szövegváltozata van. Ezért egyhez kiteszem a szöveget, de mutatok néhány változatot is, hogy ne kelljen keresned.
Peter Hollens énekes az a capella együttesével:
Oh, Shenandoah, I long to see you
I’m bound away
Away,
És hogy ez valóban shanty, annak illusztrálására legyen itt a
Shanty-Chor MK Albstadt-Ebingen előadásában:
Hallgasd meg lengyelül is…
A pop, rock, country énekes, Ernie Ford, egy erőteljes, zengő férfihang… gyönyörű…
Bár nem a három tenor, de azért…
És hogy poén is legyen a végén:
Hallgassunk tengerésznótát: 11. Einmal Noch Nach Bombay
2018 november 25. | Szerző: Seafalcon
Hallgassunk megint német tengerésznótát.
Hans Albers: Einmal Noch Nach Bombay
Érdekes ez a dal!
Rákerestem a neten, és ugyanazzal a címmel kettőt találtam, bár a dal ugyanaz, de erősen különböző feldolgozások! Amikor először kezdtem gyűjteni a dalokat, ezt találtam, és ez van benne a fülemben…
Nun ist mein Seesack wieder klar
Das Schiff liegt schon bereit
Atschüss, mien Deern, bis über’s Jahr
Spar auf dein Hochzeitskleid!
Ach, nun lass doch bloß das Weinen sein
Ein Jahr, das ist doch so ‘ne kurze Zeit
Die Welt ist groß und wir sind klein
Mein Mädel sei gefeit:
Einmal noch nach Bombay
Oder nach Shanghai
Einmal noch nach Rio
Oder nach Hawaii
Einmal durch den Suez
Und durch den Panama!
Wieder nach St. Pauli
Hamburg Altona!
Mädel, Mädel, bald bin ich wieder da!
Wieder in St. Pauli, mien Hsmburg Altona.
Doch selbst das treueste Seemannsherz
Mag nicht gern solo sein
Und Mädchen, ja, die gibt’s ja allerwärts
Die auch das Herz erfreu’n
Und ist die Schöne noch so stolz
Zum Schluss, da muss sie doch die meine sein
Man ist ja schließlich nicht aus Holz
Man ist auch nicht aus Stein, nein!
Eine Braut in Bombay
Und eine in Shanghai
Rosen aus dem Süden
Blumen von Hawaii
Doch die allerschönste Blume, die ich sah
Die blühte in St. Pauli
In Hamburg Altona!
Johnny, Johnny, bald sind wir wieder da!
Wieder in St. Pauli, in Hamburg Altona.
Nun ist das Mädel meine Frau
Mit Haus und Hof dabei
Und langsam da wird man alt und grau
Die Fahrzeit, die ist vorbei
Ein Enkelkind sitzt auf dem Schoß
Was will der Mensch noch mehr zum Glücklichsein?
Ja, Schiffe, die fahren stolz und groß
Im Abendsonnenschein:
Ein vielleicht nach Bombay
Oder nach Shanghai
Eins vielleicht nach Rio
Oder nach Hawaii
Ach, das war ein Leben, so wie es mir gefällt!
Oh, du mein St. Pauli
Oh, du weite Welt
Johnny, Johnny, das war die schönste Zeit!
Über Wind und Wellen, war die Welt so weit
Az ír praktikum: hogyan lesz a kocsmából oskola? – MV Lys Carrier, 15. rész.
2018 november 14. | Szerző: Seafalcon
Március 18. hétfő, úton, Greenore. A hajnali őrségre elromlott az idő, most megmutatja az ír tenger, hogy milyen tud lenni valójában.
De nem sokáig mutogatta a tudományát. Négykor megérkeztem, kószáltam egy kicsit hatig, mert senki nem válaszolt a hívásomra, majd Viktor fél hétkor horgonyt dobott.
Délután kikötöttünk.
Mindig is mondtam, hogy az írek európai népség, sokkal inkább, mint a hollandok, vagy Erikék. Holnap reggel nyolckor kezdik a kirakást, és mivel túlórát fizetnek, ezért este nyolcig dolgoznak. Nem egész éjjel, meg minden, ahogy a többi túlcivilizált országban…
Négykor kimentem, egy kicsit körülnézni. Körbejártam Greenore-t. Mind a tizenvalahány házat. Nem lehet több lakosa, mint száz. Ehhez képest van két kocsmája… Meg egy szatócsbolt, ami postahivatal is egyben, meg minden. Szép rendezett kis falu, amint azt megszoktuk az angoloknál. Összeszámoltam hány utcája van, de egynél tovább nem jutottam.
Mivel a kikötőkapu nem volt nyitva, lévén nagy ünnep – Szent Patrik napja, s ha valaki nem tudja, akkor ő Írország védőszentje -, nagyot kellett kerülnöm, a tengerparton ki tudtam menni, egyenest a sétányra. Nos ott volt a fél falu, sétáltak, beszélgettek, a gyerekek lementek a vízpartra köveket hajigálni, egyesek kutyát sétáltattak, azaz dühöngött a jókedv, kirúgtak a hámból, amúgy angolosan…
Mire visszajöttem, jól el is fáradtam, nem véletlen, hisz két hónap óta először tettem, huzamosabb időre, partra a lábam.
Az ügynök szerdára intézi el, hogy orvoshoz mehessünk, tele vagyok viszkető pörsenésekkel, csakúgy, mint Pascal és Manu.
Március 19. kedd, Greenore. Szépen, komótosan dolgoznak. Kilenctől-kilencig, ez persze hajóidő, mert ők egy órával kevesebbet számolnak. Feltaláltam a spanyolviaszt: mivel a rotterdami ügynök szemét volt, és nem adta fel a leveleimet, ezért kinyomtattam újra, és feladtam, most sk., remélem, a repülőt nem eszik meg a cápák.
Vettem ezt-azt, szappant és Nescafét.
Azt hiszem, a legnagyobb hasznát az euro bevezetésének mi, tengerészek látjuk. Nem kell pénzt váltanunk, mindenütt fizethetünk vele. Megkérdeztem a tallymant (ő az, aki a banánt számolja a dalban, a kikötőben meg a vasat…), hogy nehéz volt-e az átállás az új pénzre? Azt mondta, hogy meglepően könnyen ment, csak a formát kellett megszokni. Ehhez csak annyit, hogy az árak mind a mai napig ki vannak írva ír fontban is.
Nyilván, ezeknek a népeknek csak az új árakat kellett megtanulniuk, hogy egy levél Európába most 83 cent, és nem 60, az árak “nominál értéke” alig változott. Azt hiszem, azok a népek vannak szívóágon, ahol nagyságrendekkel térnek az árak a megszokottól, mint az olaszok, ahol – nem tudom pontosan -, de legalább 1718-cal kell az árakat elosztani, hogy az új pénzben megkapják.
Délután megjött az eső, de a vasnak nem árt, így dolgoztak tovább, kárt nem tett, legfeljebb a havat mosta ki a vas közül.
Március 20. szerda, Greenore, úton. A taxi tizenegyre jött, négyen mentünk orvoshoz, kiderült, hogy Viktornak is van bőrnyavalyája, nemcsak nekünk (Manu és Pascal, meg én).
Rash
Ilyenkor, amikor két hónap is eltelik, hogy utoljára rajtam volt a “kimenőruhám”, mindig aggódom egy picinykét, nem-e fogytam-e ki belőle túlságosan. Megnyugtatok mindenkit, hogy nem. Viszont nem is feszült túlságosan, nagyjából úgy áll rajtam, mint amikor eljöttem otthonról.
A szomszéd falu, Carlingford rendelőjébe mentünk. Csudára szeretem ezt az országot. Igaz, nem Anglia, de nagy a hasonlóság, ami nem véletlen. Az épületek, a települések valami “tradicionális nyugalmat” árasztanak, kedvelem ezt a környezetet. A rendelő várójában mindenki köszönt, mi is, meg a helybéliek is, szóba elegyedtek velünk, kikérdeztek, ki fia-borja vagyunk, és látszott, fogalmuk se nincsen, hogy a Zöldfoki szigetek miféle leves?
Kaptunk szép fehér kenőcsöt, meg rózsaszín tablettát. Az orvost rábeszéltem, hogy ez allergia, és nem valami “büdösbogár” fertőzés. El is fogadta, rá is írta a jelentésre, hogy allergical rash.
Viktor nem értette, hiába mondtam, hogy mi az a “rash” (piros folt, közepén egy pici pöttyel = kiütés), megkérdezte az asszisztensnőt. Az persze nem tudta elolvasni, mert az orvosok itt is arról híresek, hogy lógtak az isiben a szépírás órákon. Kérdezem:
– Talán rash?
A csaj képe felderült, bólint, és megjegyezte, hogy nahát, ilyeneket tudok angolul?
Hát persze, miért ne?
A doki is megjegyezte, hogy jól beszélek angolul, és ilyenkor, mintha a hátamat kenegetnék olyan izével, ami a szólásban van (háj). Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy ha orvoshoz (vagy bármilyen “specialistához”) megyek, akkor az előfordulható “szakszavakat” kiszótározom, így jutottam tegnap olyan szavakhoz, mint a rash – kiütés, bladder – hólyag, itch – viszket, scratch oneself – vakaródzni. Úgy látszik, Viktor nem folytat előtanulmányokat, megelégszik azzal, hogy eltáncolja, amit mondani akar…
Az ír talány már nem talány…
Mára megoldódott egy, számomra, nehéz talány. A kérdést úgy lehet megfogalmazni: hogyan tudnak az írek annyit inni, amennyit tudnak? Nos, a taxisofőr oldotta meg a rejtélyt, amikor elmagyarázta, hogy egyáltalán nem marhaság, amit tegnap láttam a kocsma falán Greenore-ban, hanem maga az ír valóság. Ugyanis egy tábla volt a homlokzaton, hogy aszondja: ISKOLA. Amíg a nebulókat nem hordta iskolabusz a szomszéd faluba, addig délelőtt oskola működött a teremben, este meg kocsma. Nyilván azért, hogy tudja a kis ír, hova kell menni este, nem tévedhet el, mert nappal megtanulja az utat. Aztán ha kimarad a suliból, továbbra is oda jár, mert a szívében nosztalog a tantónéni iránt, de csak este engedik be, s a tanítónéni akkor már kocsmárosné aranyvirág, ide a legjobb Guinessét…
Praktikus.
Este nyolckor jöttünk el. Lezuhanyoztam, és kipróbáltam a kenőcsöt.
Március 21. úton. Ma van a tavasz első napja, nekünk meg elegünk van a jó időből, és megyünk vissza Erikékhez, kitanulni, hogy milyen a viking kikelet, amikor jegesmedvék fütyörésznek a zsendülő hóbuckák között.
Hogyishívjákba és izébe megyünk, még nem tudtam megtanulni a két norvég kikötő nevét, de hamarosan megtudom, mert be kell írni a hajónaplóba, és valahol utána nézek (hogy norvég várost kellene írnom, azt költői túlzásnak tartanám). Alumínium rudakat rakunk be, és elvisszük Lisszabonba, hogy meglássuk, ott hogy viszonyulnak az euróhoz? Onnan vissza északra, és ha az Isten is úgy akarja, hogy sikerüljön, akkor papírt rakunk be, s irány a Földközi-tenger.
Bambasz szívóágon lesz, mert nem tud visszajönni április végén. Ha az út így sikerül, akkor május második felében érhetünk vissza Észak-Európába.
Hallgassunk tengerésznótát: 10 Eliza Lee
2018 november 8. | Szerző: Seafalcon
Eliza Lee egy úgynevezett capstain shanty. A horgonyhúzásnál a matrózok monoton munkáját hivatott könnyíteni. A horgonytengelybe illesztett rudakat markolták meg, és jártak körbe-körbe, amíg a horgony a helyére nem jött…
The smartest clipper you can find is
Ho-way, ho, are you ‘most done?
She’s the Margaret Evans of the Blue Star Line
Clear away the track an’ let the bullgine run!
[Chorus]
To me hey rig-a-jig in a jaunting gun
Ho-way, ho, are you ‘most done?
With Liza Lee all on my knee
Clear away the track an’ let the bullgine run!
O, we’re outward bound for the West Street Pier
Ho-way, ho, are you ‘most done?
With Galway shale and Liverpool beer
Clear away the track an’ let the bullgine run!
[Chorus]
Ah, and when we’re out in New York Town
Ho-way, ho, are you ‘most done?
We’ll dance them Bowery girls around!
Clear away the track an’ let the bullgine run!
[Chorus]
Oh! the Margaret Evans of the Blue Star Line
Ho-way, ho, are you ‘most done?
She’s never a day behind her time!
Clear away the track an’ let the bullgine run!
[Chorus]
O, and when we’re back in Liverpool town
Ho-way, ho, are you ‘most done?
We’ll stand ya’s whiskeys all around!
Clear away the track an’ let the bullgine run!
[Chorus]
Ah, when I was a young man, in my prime
Ho-way, ho, are you ‘most done?
I’d knock them Scouse girls two at a time
Clear away the track an’ let the bullgine run!
[Chorus]
Oh, one more pull and that will do!
Ho-way, ho, are you ‘most done?
For we’re the boys to kick her through!
Clear away the track an’ let the bullgine run!
[Chorus]
Hallgassunk tengerésznótát: 9. Fire marengo
2018 november 1. | Szerző: Seafalcon
Ez megint egy régi nóta, tradicionális shanty, és mint olyannak, amit mindenütt énekeltek nagyon sok szövegváltozata van. Sajnos nem sikerült olyan feldolgozást találnom, ami tetszett is és a szöveg is egyezett pontosan.
Igyekeztem olyan szöveget találni, amit lehet követni.
A nóta fintora, hogy az, ami igazán tetszik, az a lengyel Mechanicy Shanty együttes előadásában hangzott el a Krakkói 2015-ös fesztiválon.
Íme:
Lift him up and carry him along
Fire Maringo, fire away!
Put him down where he belong
Fire Maringo, fire away!
Stow him in his hole below,
Say he must and then he’ll go.
When I get back to Liverpool Town,
I’ll pass a line to little Sally Brown.
I’ll haul her high and I’ll haul her low,
I’ll bust her blocks and I’ll make her go.
Oh, Sally, she’s a pretty little craft,
Hot shot to the fore and a rounded aft.
Screw the cotton, screw him down.
Let’s get the hell from the Hilo Town.
Hallgassunk tengerésznótát: 8. Blow The Man Down
2018 október 21. | Szerző: Seafalcon
Na, ez megint nagy kedvenc! És olyan nóta, aminek nagyon sok szövegváltozata van, és a különböző hangszerelések nagyszerű élményt adnak. Íme, több változat, kellemes hallgatózást és dúdolgatást, esetleg éneklést… Elsőként a The Seekers feldolgozását mutatom meg.
Come all ye young fellows that follow the sea
To me weigh hey blow the man down
And pray pay attention and listen to me
Give me some time to blow the man down
I’m a deep water sailor just in from Hong Kong
To me weigh hey blow the man down
If you’ll give me some rum I’ll sing you a song
Give me some time to blow the man down
T’was on a Black Baller I first spent my time
To me weigh hey blow the man down
And on that Black Baller I wasted my prime
Give me some time to blow the man down
T’is when a Black Baller’s preparing for sea
To me weigh hey blow the man down
You’d split your sides laughing at the sights that you see
Give me some time to blow the man down
With the tinkers and tailors and soldiers and all
To me weigh hey blow the man down
That ship for prime seamen onboard a Black Ball
Give me some time to blow the man down
T’is when a Black Baller is clear of the land
To me weigh hey blow the man down
Our boatswain then gives us the word of command
Give me some time to blow the man down
A következő feldolgozásnál nincs más dolgod, mint meredni a képernyőre, mert a szöveget mutatja:
Az alábbi verzió szövegét megint külön követheted:
As I was out walkin’ down Paradise street,
To me way, hey, blow the man down!
A pretty young damsel I chanced for to meet,
Give me some time to blow the man down!
She was round in the counter and bluff in the bow
So I took in all sail and cried “way enough now”
I hailed her in English, she answered me clear
“I’m from the Black Arrow bound to the Shakespeare”
So I tailed her my flipper and took her in tow
And yard-arm to yard-arm, away we did go
But as we were a-going she said unto me
“There’s a spankin’ full rigger just ready for sea”
That spankin’ full rigger to New York was bound
She was very well mannered and very well found
But as soon as that packet was clear of the bar
The mate knocked me down with the end of a spar
As soon as that packet was out on the sea
‘Twas devilish hard treatment of every degree
So I give you fair warning before we belay
Don’t never take heed of what pretty girls say.
A következő szövegét megint a képernyőn követheted:
És végül egy hosszabb kocsmafelvétel a Black Irish Band repertoárjából, szöveg nélkül, csak dőlj hátra, és élvezd…
Hallgassunk tengerésznótát! – 15. Go To Sea No More by Irish Sea Sessions
2018 december 28. | Szerző: Seafalcon
Itt az ideje, hogy meghallgassunk ezt a nótát is. Sajnos ez rám is igaz, már ami a címben van, többet nem szállok tengerre…
Azt nem tudjuk, hogy az angol kereskedelmi flotta matrózainak a nótája, vagy amerikai eredetű… de ez nem is számít, hiszen egy jó kis shanty-ról van szó!
One theory is that this song originates from the British Merchant Navy way back. Whether it was originally penned by an Irish, English, Scottish or Welsh crew is not known. Possibly a collaboration? Many folk songs get changed slightly over the years and different versions then become Irish, Scottish or whatever. Another theory is that it originates from the USA (San Francisco) and the original writer could be from almost anywhere! Basically it is a good folk song with advice for seafaring men from all around the world!
When first I landed in Liverpool
I went upon a spree
Me money alas I spent it fast
Got drunk as drunk could be
And when that me money was all gone
‘Twas then I wanted more
But a man must be blind to make up his mind
To go to sea once more
Once more, boys, once more
Go to sea once more
But a man must be blind to make up his mind
To go to sea once more
I spent the night with Angeline
Too drunk to roll in bed
Me watch was new and me money too
In the morning with them she fled
And as I walked the streets about
The whores they all did roar
There goes Jack Spratt, the poor sailorlad
He must go to sea once more
Once more, boys, once more
Go to sea once more
There goes Jack Spratt, the poor sailorlad
He must go to sea once more
And as I walked the streets about
I met with the Rapper Brown
I asked him for to take me on
And he looked at me with a frown
He said last time you was paid off
With me you could no score
But I’ll give you a chance and I’ll take your advance
And I’ll send you to see once more
Once more, boys, once more
Send you to sea once more
I’ll give you a chance and I’ll take your advance
And I’ll send you to see once more
He shipped me on board of a whaling ship
Bound for the arctic seas
Where the cold winds blow through the frost and snow
And Jamaica rum would freeze
But worse to bear, I’d no hard weather gear
For I’d spent all money on shore
‘Twas then that I wished that I was dead
And could go to sea no more
No more, boys, no more
Go to sea no more
‘Twas then that I wished that I was dead
And could go to sea no more
So come all you bold sea faring men
Who listen to me song
When you come off them long trips
I’ll have you not go wrong
Take my advice, drink no strong drink
Don’t go sleeping with them whores
Get married instead and spend all night in bed
And go to sea no more
No more, boys, no more
Go to sea no more
Get married instead and spend all night in bed
And go to sea no more
Oldal ajánlása emailben
X